Kezdetben fényképészetet tanult. A képzőművészet mellett filmmel, irodalommal és zenével
is foglalkozik. Alapítója a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, 1980–1986-ig az A.E. Bizottság zenekar
tagja. Létrehozza az Inkaszámtan alkalmi társulatot (1983), barátaival megalakítja az Új Modern
Akrobatika music-performance (1985–1992) és a Batu Kármen zenekart. A képzőművészettel 17 éves
kora óta foglalkozik. A 60-as évek közepén ef Zámbó Istvánnal Kecskeméten egy klubot hoztak létre,
ahol kiállításokat, irodalmi esteket, beatkoncerteket szerveztek és azokban közreműködőként fel is
léptek. Ekkor született meg a 1968-tól 1977-ig rendezett szentendrei szabadtéri kiállítások ötlete is.
Korai kecskeméti évei alatt Tóth Menyhért festészete volt nagy hatással rá.
A 70-es évek elejétől állít ki rendszeresen. A modern művészetről alkotott elképzeléseit
ösztönös művészeti kifejezésekkel való kísérletezéssel tágította. A kollázstechnika felhasználásával
rajzol, fest, fotót applikál, videófilmet készít, emellett költői szövegeket is ír. Munkásságában szorosan
összefonódik a képzőművészi kifejezés a költészettel, zenével és mindenféle kreatív tevékenységgel.
Kezdeti, kísérleti időszakában vált művészetalkotó tevékenységének leg-meghatározóbb vonásává a
szabad, természetes és spontán megnyilvánulás. Képi fantáziában, ötletekben oly gazdag, hogy
munkásságát nem lehet egymástól elkülöníthető korszakokra osztani, legfeljebb technikai
szempontból beszélhetünk bizonyos képciklusokról (Finom c. sorozat, Azonos lények, különféle
szenvedések c. sorozat). A kelet-európai underground avantgarde tipikus képviselője, aki felfogásban,
minőségben és megjelenési formában egyaránt új műtárgytípus megteremtésére törekszik. Gyakran
leegyszerűsített, neoprimitivista stílusban dolgozik, de a hagyományos műfaji kereteket átszakító
művészeti kísérletein belül hangköltemények, nyers-hús-kompozíciók, happeningek, performance-ok,
readymade-k, objektek, environment-ek is jelzik sokrétűségét. Stílusában a pop art direkt
tárgykultusza gyakran keveredik a grafittik szókimondó szexuális jelképrendszerével is. A magyar
művészetben egyedülálló őszinteséggel tálalja fel – mindenféle illúziótól és szemérmességtől
mentesen – a legnyilvánvalóbb dolgokat, amely a ma legvalóságosabban létező kelet-európai,
fejlődésben visszamaradt társadalmak jellemzője. ~ a jellegzetesen földközeli paraszti és kispolgári
világ, a kiürült folklór és a másodosztályú modernizmus keveredéséből egy sajátos, asszociációkban
gazdag univerzumot épít fel (Háztáji szeánsz, Nemzetközi haldokló). Az egyedi műalkotás létrehozása
helyett célja a tárgyak lappangó erejének megmutatása. A lepusztult külvárosi környezet banális
tárgyaiban, a háztáji állatok, a konyha, a nejlonszatyor, a hidegen villózó neoncső, a szakadt fólia és a
vadonatúj, csillogó alumínium vizesvödör stb. eklektikusan összetákolt maradványaiban ősi, archaikus értékeket keres. A hétköznapi lét hulladékaiból a harmadik világ kultikus-mitikus asszociációi mintájára teremti meg ritualizált közhelyszituációit. Művészetében a tárgyi hordalékok asszociációi mítoszként és ellenmítoszként egyaránt értelmezhetők. A jelképek és banalitások keveredését, elhanyagolt trágárságát és zilált tákoltságát kíméletlenül és mégis szeretetteljesen laza, nyájas és elfogadtató módon tárja szemünk elé a művész. Dadaista művészelődeitől, Tristan Tzarától és Marcel Duchamp-tól különbözve nem provokálni, inkább hatni kíván, amikor az élet láthatatlan dimenzióit teszi láthatóvá.
A Horváth & Lukács Galéria elhivatott abban, hogy alkotásait különleges, átlagon felüli képkeretekkel lássa el. Törekszik a kép-képkeret közti tökéletes harmóniára. Így ennek a terméknek is a képkerete követi az alkotás színvilágát és egy szép, színvilágában egyező képkeret által valóságos egységet hozott létre.
Eredetiségét Horváth & Lukács certifikáttal igazoljuk és csatoljuk megrendeléséhez.